Tokfélék és kaviár


Fotó: © WWF-Canon_Hartmut Jungius



Fotó: © WWF-Canon / Edward Parker
Fajok és elterjedésük

  • 25 faj tartozik a tokfélék közé. A valaha honos hazai fajok a következők:
    • kecsege (Acipenser ruthenus)
    • simatok (A. nudiventris)
    • vágótok (A. gueldenstaedti)
    • sőregtok (A. stellatus)
    • viza (Huso huso)
    Ezek közül ma már csak a kecsege fordul elő vizeinkben
  • A tokfélék az egész É-i féltekén elterjedtek a mérsékelt égöv folyóiban, tengerek part menti vizeiben, esetleg tavakban.
  • A legnagyobb tokpopuláció a Kaszpi-tengerben él, de ennek mérete is jelentősen csökken. 2001-es adatok és becslések szerint a világállomány a XX. században legalább 70%-kal fogyott.
  • Jelenleg 13 faj veszélyeztetett, 2 faj a kihalás szélén áll - ez utóbbiak az Aral-tavat tápláló folyókban élnek.

Tokfélékből készített termékek

A legfontosabb termék a kaviár, de a tokhalak húsával is kereskednek.
A csempészett kaviárt ma még nehéz megkülönböztetni a legálisan előállítottól, bár a túl alacsony ár és gyenge minőség a csempészárukra jellemző. A jövő évtől a kaviár címkéjén kötelező lesz feltüntetni a származás helyét és a forgalomba hozatali engedély számát.


Kereskedelem

Az atlanti-tok (Acipenser sturio) és a rövidorrú tok (A. brevirostrum) a CITES I. függelékébe tartozik. Az összes többi tokhalfaj az egyezmény II. függelékében található.
1998-ban a tokfélék és a kaviár nemzetközi legális kereskedelme elérte a 220 tonnát.
A legnagyobb exportőrök: Irán (36,6%), Oroszország (28,8), Kazahsztán (16%).
A legnagyobb importőrök: Svájc (24%), Franciaország (19%) és Németország (17%).
1998-ban és 1999-ben nyolc európai ország összesen több mint 20 tonna csempészett kaviárt foglalt le.
1994-ben Oroszországban 1452 orvhalászt füleltek le és több mint 5 tonna kaviárt és 113 tonna tokhalat foglaltak le.
Az orvhalászokat csak azok a nőstények érdeklik, amelyeknek érett ikrái vannak. Ez a teljes fogásnak általában csak 7%-át teszi ki. Ennek ellenére megölik az összes kifogott halat, a fiatal nőstényeket és a hímeket is.
1990 óta a Volga-menti települések a folyón felúszó tokok orvhalászatából élnek. Nem csoda, hogy egyes becslések szerint, 1995-ben az összes kifogott tok 90%-a orvhalászatból származott a Szovjetunió utódállamainak területén.


Egyéb veszélyeztető tényezők

Az élőhelyek pusztulása, különösen az ívóhelyek számának csökkenése: pl. az 50-es években a Volgára és a Dunára számos vízi erőművet építettek, ami elérhetetlenné teszi a folyó legjobb ívóhelyeit.

Tudtad-e?

Hogy a szibériai viza (Huso dauricus) a legnagyobb édesvízi hal, 80 éves korára akár az akár 5,6 m-t és 1-1,5 tonnát is elérheti.
Hogy a tokfélék későn, 6 és 25 éves koruk között válnak ivaréretté, ez is növeli veszélyeztetettségüket.
Hogy a tokfélék többsége egész életét édesvízben tölti. Ha tengerekben élnek, mint a lazacok, akkor is a folyókba vándorolnak ívni.
Hogy a kaviár alapanyagához, az ikrához úgy jutnak hozzá, hogy a nőstényeket megölik.
Hogy a kaviárt már a perzsák, az ókori görögök és rómaiak is fogyasztották, és gyógyító erőt tulajdonítottak neki.
Hogy Európában a kaviár a XVII-XVIII. századtól vált hozzáférhetővé, és gyorsan divatos luxuscikké vált, míg Oroszországban már korábban is népszerű volt.



© 2006. CITES Magyarország - Minden jog fenntartva - Design & Code: Electrocat Design
Vissza a főoldalra Vissza a főoldalra